A FESZTIVÁL elkezdődött
Hogy születnek a fesztiválok? És mitől jó egy fesztivál? - A kezdetek kezdetére általában nem sokan emlékeznek már. A nagynevû rendezvények olyanok, mintha mindig is léteztek volna, nem születtek, egyszerûen csak vannak. Mert elképzelhetetlen, hogy ne lennének. Vannak nagyok, tömegeket vonzók, szûk csoportokat megszólítók és szerényen megbúvók. Színvonalasak és tömegízlést kielégítők. Az igazán jók mögött mindig egy lelkes és hegyeket megmozgató ember vagy csapat áll. Ők adják meg az alaphangot, az irányt és a ritmust. Hogy ez jöhet, de amaz semmi esetre sem. Május 23-án Gyúrón is megszületett valami, amit két ember, Farkas Balázs és Karlheinz Schweitzer álmodott meg. Jó, hogy még vannak emberek, akik mernek álmodni. És erejük is van ahhoz, hogy álmukat megvalósítsák. Mert ez egy nagyon jó nap volt, egy jó fesztivál, amit visszatapsol, aki ott járt.
Először is a futballmérkőzést. Mert nem lehet annyiban hagyni, hogy az erős kezdés után a helyi csapat a végén mégiscsak vereséget szenvedjen, ráadásul csupán egyetlen góllal. Ez visszavágóért kiált! A Sur-Real csapata már készül is a nagy találkozóra, mert érzi, hogy fel kell kötni a gatyáját, ha jövőre is győzni kíván. Toborozza a szurkolótáborát és kemény edzéstervet dolgoz ki! Hajrá Gyúró!
És a koncerteket. Mert sikerült olyan sokrétû zenei kavalkádot varázsolni a festménybe illő színpadra, hogy nem maradt senkiben hiányérzet. Még aki a kákán is csomót keres se tudna olyan stílust említeni, ami meg ne szólalt volna. És ami ennél is nagyobb teljesítmény, hogy az egyik nem ûzte el a másik táborát! Ha most méltatnám a fellépő zenekarokat, kifogyna a tollam alól a papír. De nem állhatom meg, hogy ne említsem meg a Scarify the Plotot, az YY-t, a Grandma's Jamet, a Tûz Lángját, a kicsit rockos, kicsit jazzes és nagyon bluesos Blues Night Longot, a Sajnaranát, akik az "álnépdalos, szabadidős és évszakdicsérős örömzenéjükkel" felhőtlen hangulatot varázsoltak. Valamint a The Spanish Inquizition együttest, az est utolsó fellépőjét, akiknek igencsak meg kellett küzdeniük a hideggel. A küzdelemnek azonban nyoma sem volt a zenéjükben, sokkal inkább a játékosságnak, amivel számaikban Afrika ritmusát elegyítették a kelet-nyugat hangjaival, és fordítva.
Ja, és a búzatáblás színpadot. Mert hihetetlen látványt nyújtott.
És persze a filmeket, a kiállítást, a hennás lányt, a ritka jó büfét ... Ezeket mind-mind szeretnénk jövőre is, és azután, és azután ...

Érdi Gabriella